2. fejezet

Hwang Mi Hee
 
   Hwang Mi Hee-nek hívnak 22 éves vagyok és Szöulban születtem. Jelenleg is ott lakom a szüleimmel, Szöul egyik gazdag negyedében. Édesapám több cég igazgatója, így Dél-Korea leggazdagabb emberei közzé tartozik, ezért már kis koromtól kezdve mindent megadtak nekem. Nem sűrűn jártam be egyik cégébe sem talán egy vagy két alkalommal. Sosem szenvedtem hiányt semmiben. Bármit kértem megkaptam és sosem mondták azt hogy 'Nem' vagy 'Majd ha lesz pénzünk'. Ezt a két kifejezést nem is ismertem és sosem hallottam a szájukból. Édesanyám gyönyörű nő volt. Nem volt magas, de alacsony sem, hanem az a pont megfelelő magasságú ázsiai nő. Meseszép hosszú, fekete haja volt és angyali arca. Több ruhamárkája és divatcége volt Szöulban nem kis bevétellel. Én voltam a szeme fénye. Ahogy nőttem édesanyámék beírattak Szöul egyik legjobb magániskolájába, majd mikor ott végeztem biztos volt a bejutásom Szöul legjobb egyetemére is, viszont ezt én eldobtam magamtól. 22 éves vagyok és a mindennapjaim bulizással és pasizással telnek. Nem olyan vagyok, mint a legtöbb hétköznapi koreai lány. A szabadidőm nagy részét vásárlással és bulizással töltöm. Nappal bevásárlok az esti bulikra. A barátnőimmel szoktam járni. Ilyenkor este végig járjuk az összes puccos szórakozóhelyet, majd hajnalban mindenki elindul haza. Másnap 10 vagy 11-ig alszok, majd minden kezdődik elölről. Ennek a legkevésbé a szüleim örülnek. Ők azt szeretnék, ha befejezném az egyetemet és orvos lenne belőlem. Állandóan azt hajtogatják, hogy 'Megvan az eszed hozzá'. 'Mi csak jót akarunk neked, te viszont ránk se hederítesz'. Valamilyen szinten igazuk is van. Mióta felnőttem egyre jobban távolodom tőlük. A veszekedések már heti szintűek a bulizásaim miatt, én viszont rájuk sem figyelek. Csak elengedem a fülem mellett, amit mondanak. Ugyanez volt azon a napon is. Anyu már megint kiabálva jött be a szobámba.

-   Mi Hee hol voltál már megint este? És mikor mentél el? –kérdezte aggódva.
-   Ajj ne kezd már. Hol lettem volna szerinted? Elmentünk bulizni a csajokkal. Most minek már megint ez a nagy felhajtás? Inkább menj ki és hagyj tovább aludni. –mondtam és fejemre húztam a takarót, mire anyu halk sírással kiment a szobámból.
 
   Ezek után már nem tudtam visszaaludni, ezért kikeltem az ágyból, felöltöztem és lementem a konyhába. Bekaptam pár falatot és elmentem vásárolgatni. Egymást követték a Dior, Versace, Chanel és Louis Vuitton üzletek, majd mikor már nem volt kedvem vásárolni hazamentem és készülődtem estére. Felkentem magamra egy kis laza, de sexy sminket, begöndörítettem a hajam és felvettem a legújabb Dior ruhámat. Mikor már esteledett a telefon csörgésére lettem figyelmes. Felvettem a telefont és szólt a barátnőm, hogy itt vannak a lakás előtt menjek, mert várnak. Leszaladtam a lépcsőn ki a házból és már otthon sem voltam. Elmentünk az első szórakozóhelyre, ahol kb. 1 órát voltunk. Ittunk egy kicsit és mentünk tovább, majd ugyanígy a többi helyen. Ezen az estén sem ittam többet mint máskor mégis rosszul éreztem magam, ezért olyan hajnali 3 felé szóltam a sofőrnek vigyen haza. Úton haza mindig elbóbiskoltam a hátsóülésen szétterülve, majd arra eszméltem fel, hogy az autó lassít.

-   Miért állunk meg? Haza is értünk? –kérdeztem értetlenül.
-   Igen. –válaszolta a sofőr, majd bekanyarodott a kapubejáróba.
   Mikor beértünk a házhoz, akkor vettem észre a sok rendőrt.
-    És mi ez a sok rendőr? Mit keresnek itt a háznál ilyenkor? Betörtek? Vagy anyám már megint túl aggódta magát és rendőrökkel akar kerestetni? Mondjuk nem csodálkoznék. –mondtam a sofőrnek izegve-mozogva.
   Bementünk amennyire tudtunk, majd kiszálltam az autóból és egy a bejárati ajtónál álló rendőrhöz mentem érdeklődni.
-   Mi folyik itt? Miért vannak itt és mi történt? –kérdeztem.
-   Maga itt lakik? –kérdezte.
-   Igen, én vagyok a ház urának lánya, de mi történt?
-   Sajnálom, hogy ezt kell közölnöm magával, de gyilkosság történt.
-   Gyilkosság? Milyen gyilkosság? És hogy? –kérdeztem megrémülve.
-   Egy bejelentést kaptunk, miszerint ebből a házból lövéseket hallottak. Mire kiértünk két halottat találtunk egy nőt és egy férfit, akik ezek szerint az ön szülei lehetnek. –mondta.
-   Mi? A szüleim.... –mondtam és beszaladtam a házba.
 
   A nappaliba érve egyből észrevettem a véresen egymás mellett fekvő szüleimet. Hirtelen sírás fogott el és összerogyva sírógörcsöt kaptam. Csak úgy záporoztak a könnyeim megállás nélkül. Eszembe jutott milyen makacs és önfejű voltam a szüleimmel mostanában és hogy váltam el tőlük. Nagyon sajnáltam, hogy olyan csúnyán viselkedtem velük és hogy olyan rossz lányuk voltam.